Létezik egy könyvecske, amely azt tűzte ki célul, hogy megismertesse velünk a papírkészítés történetét és technikáját, amely az emberiség fejlődésével és kultúrájával együtt változott, tökéletesedett napjainkig. Kalmár Péter A kétezer éves papír című kötete 1980-ban jelent meg a Gondolat Zsebkönyvek égisze alatt, és számos érdekességet tár elénk – többek között a papírkészítés ősi módszereit.

Azt már tudjuk, hogy a papírkészítés alapja a rostok vizes oldata. Ezt kezdetben növényi anyagok, valamint selyem- vagy kötélhulladék (például elhasználódott halászháló) összekeverésével hozták létre, vagyis főzték.

A könyv szerint a vizes oldatból az ókori Kínában kétféle módon tudtak papírt előállítani:

merítéses technikával,
valamint felöntéses technikával.

Mindkét eljáráshoz szitára volt szükség, amelyen maga a papírlap kialakult: a merítéses módszernél a szitát a rostoldatba mártották, a felöntéses eljárásnál pedig az anyagot öntötték rá a szitára.

Ázsia egyes részein a felöntéses technika terjedt el, a merítéses technika azonban az egész világon ismertté és használttá vált. Érdekesség, hogy a felöntéses eljárás egy korszerűbb formában – közel 2000 évvel a papír születése után – visszatért a modern gépi papírgyártásban.

Ha ma rákeresünk arra, hogy ki találta fel a papírt, számos eltérő választ kapunk. Egyes források szerint a papír pontos keletkezési ideje nem ismert, mások viszont konkrét személyt neveznek meg: Caj-lunt, egy Dél-Kínában született, feltehetőleg kézműves családból származó fiatalembert. Kalmár Péter szerint, ha nem is ő találta fel magát a papírt, ő volt az, aki felismerte, hogy az olcsó, növényi anyagokból vagy textilhulladékból készíthető papír a jövő egyik legfontosabb íráshordozója lehet.

A papírkészítés művészetét valószínűleg szülőföldjén, utazásai során, vagy egy Turkesztánból származó rabszolgája révén ismerte meg, majd éveken át tökéletesítette. Végül ötletét a császár elé vitte, és elérte, hogy az uralkodó rendeletben írja elő a papírkészítés általános elterjesztését, hiszen addig a papírt csak Kína egyes vidékein használták.

És ha ez még nem lenne elég érdekes, íme néhány meglepő tény a papír korai felhasználásáról Kínában:

Korabeli írásos emlékek és régészeti leletek alapján bizonyos, hogy a II. században már ismerték a papírzsebkendőt.
Az első pekingi újság 363-ban, a IV. század közepén jelent meg.
A VII. században papírpénzt használtak.
A IX. században a papírt terítőként és alkalmi öltözékekhez is feldolgozták.
Ugyanekkor toalettpapírként is használták.
A X. században már játékkártyák is készültek papírból.
A könyvnyomtatást szintén Kínában találták fel: „a máig ismert legrégebbi kínai ősnyomtatványt, az ún. Gyémánt Szutrát Stein Aurél fedezte fel a kelet-turkesztáni Tun-huangban” – írja A kétezer éves papír.

A több ezer éves kínai papírkészítési hagyomány ma is tovább él – nemcsak a történelemkönyvek lapjain, hanem a kézműves papírkészítés kortárs műhelyeiben is. A Papety papírmanufaktúrában mi is ezekből az ősi technikákból merítünk inspirációt: a merítéses eljárás, a rostos anyag és a kézi munka nyoma mind ott van minden egyes lapban.

Ha szeretnéd testközelből megtapasztalni, hogyan születik meg a papír kézzel, vagy kipróbálnád a papírmerítést egy alkotó workshopon, látogass el hozzánk Etyekre, vagy fedezd fel kézzel készült papírtermékeinket a webshopban. A múlt tudása nálunk a jelen alkotásaiban él tovább.

Belépés